20140903_173215

Jelel a babám, de nem úgy, ahogyan én

Ebben az esetben azt mondjuk, hogy a baba saját jelet alkotott. Gondolj bele, hogy mennyire fantasztikus dolog ez!

Mi is történik?

  • rájött, hogy a jelek segítségével beszélgetni szeretnél vele,
  • látja ugyan a Te általad használt jelet, de valami miatt, mondjuk, mert nehéz még a kezecskéjének, vagy egyszerűen csak nem tetszik neki, netán mástól más jelet látott ugyanerre a dologra,
  • rájön, hogy ő saját maga is ki tud találni egy jelet, melyet meg is tesz. Nem ritkán nagyon nagy fantáziáról és kreativitásról téve tanúbizonyságot,
  • elkezdi kitartóan mutogatni Neked a saját kis jelét, és várja, hogy leessen a tantusz,
  • ha megérted őt, és a tudomására hozod, akkor rettentően örül ennek.

Mivel nagyon szeretek oktatni, ezért volt szerencsém ezen a területen már több év tapasztalatot szerezni. Mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy ne csak az oktató tanítsa a tanítványt, hanem a tanítványtól is tanuljon tanára. Ez a babajelbeszédben sincs másként!

Szóval, ha látjuk, hogy gyermekünk saját jelet használ, akkor elsőként törekedjünk mielőbb arra, hogy kitaláljuk, hogy mire is gondolt, másodszor dicsérjük meg, de nagyon, hisz óriási eredmény ez részéről!

Sokan kérdik, hogy mi van akkor, ha a gyermek nem talál ki új jelet, de az általunk mutatott jelre csak „nyomokban” hasonlít az, amit ő a kicsi kezecskéivel viszont tud nekünk mutatni. Ebben az esetben továbbra is érdemes a hivatalos jelet mutatni, hisz idővel az ő kezei is ügyesednek, és egyre pontosabban tudja majd leutánozni a mi jelünket.

Szólj hozzá elsőként!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.