Babajelbeszed_Tanfolyam_Labdaval_Uj

Kerekecske gömböcske

Izabella a labda jelét 2014. szeptember 19-én – 1 évesen mutatta először, és ezt a jelet azóta is nagyon gyakran használjuk.

A labda jelét úgy képezzük, mintha megfognánk a két kezünkkel egy képzeletbeli labdát. A jelek tanításakor hasznos lehet, ha a kezünket mozgatjuk is, mivel a baba érdeklődését ez jobban felkeltheti. Lehet a képzeletbeli labdát fogó két kezet egymáshoz közelíteni és egymástól távolítani, tehát tegyünk úgy, mintha a képzeletbeli labdát össze szeretnénk nyomni, majd el szeretnénk engedni. Izabella ezt a mozdulatot nem kinyújtott ujjakkal, ahogy korábban tőlünk látta, hanem a kezeit ökölbe szorítva mutatja. Érdekes például, hogy az első pár napban a fáj jelét – két mutatóujj összeérintése – használta a labdára, majd ezután áttért az öklei összeütögetésére, az alábbi videón megnézheted, hogy hogyan!

Sokszor tapasztaltam, amikor egy adott jelet megmutattam, hogy azt később Iza saját elképzelései, de leginkább saját kézügyessége szerint átalakította. Ez teljesen természetes, ilyen esetben a szülőnek kell nagyon odafigyelnie, és kitalálnia, hogy mire is gondolhatott a kicsi. Segíteni szokott, ha végiggondoljuk, hogy mi is történt az elmúlt percekben, ill. megfigyeljük, hogy éppen abban a pillanatban mire irányul a gyermek figyelme. Ha én nem értem, hogy mit mutat Izabella, akkor meg szoktam kérdezni Rebekát, és ő szerencsére a legtöbbször tud segíteni.

Ha úgy adódna, hogy nem értünk meg egy adott jelet, akkor is dicsérjük meg a gyermeket, nehogy kedvét szegjük az értetlenségünkkel. Mondjuk el neki, hogy most nem értjük pontosan, hogy mit szeretne „mondani”, és ígérjük meg, hogy gondolkodunk rajta.

Volt egy alkalom, amikor Izabellával a játszótéren játszottunk, és az alábbi „párbeszéd” zajlott le közöttünk:

  • Anya: „Van kedved hintázni?”
  • Izabella: „Labdázni szeretnék!”
  • Anya: „De hát nem hoztunk magunkkal labdát.”
  • Izabella: „De én akkor is labdázni szeretnék!” – és elindul a hintától.
  • Anya: „Én nem látok sehol labdát.”
  • Izabella: „De hát itt van a labda!”
  • Anya: „Én továbbra sem látok labdát”…mire követve Izát egy fa mögül előkerült egy ott felejtett focilabda. „Áh, hát itt van az a labda! Gyere, labdázzunk!”

A fenti szituációt követően döbbentem rá először arra, hogy mennyi félreértést és esetleges hisztit lehet megelőzni a babajelbeszéd segítségével.

Karácsony közeledtével egyre több helyen lehetett látni karácsonyi díszeket, melyek között a göböket előszeretettel szúra ki Izabella, és egyből jelelte is a labda jelével, azonban december eleje óta – 14. hónaposan – már ki is tudja mondani ezt a szót, így hangzik: „apa”.

Szólj hozzá elsőként!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.