Mit jelenthet Izabella szótárában a cuppogás?

Izabella: Többféle dolgot is jelölök a cuppogással. Egyrészt, ha éhes vagyok, másrészt, ha halacskát látok, harmadrészt, ha puszit küldök. Az evésről korábban olvashattatok már egy bejegyzést, Mit (t)eszek, ha éhes vagyok? címmel, most lássuk a halacskát és a puszit.

A halacskák nagyon változatosak tudnak lenni. A pelenkázó asztalkámra anyukám odakészített egy aranyos zöld halacskát, aminek a segítségével gyakran meg tudta mutatni nekem ezt a jelet, ill. kitartóan kérdezgette, hogy „mit mond a halacska?”. Sokszor akartam kifejezetten ezzel a játékkal játszani, és anya, a babajelbeszédnek köszönhetően mindig azonnal tudta, hogy mit szeretnék.

Az ágyam támláján is van egy hatalmas delfin, amit nagyon szeretek simogatni, ha arra járok. Ott vannak még a könyveim, amelyekben számtalan fajta úszkál. A konyha is tele van hallal, mivel anyukám unta a sima fehér csempét, és teleragasztotta kis halacskás képekkel.

Egy alkalommal anya hátára vett (ő apára nézett, én meg a háta mögé), és bement a konyhába apával beszélgetni, mire én egyből felfedeztem a rengeteg halacskát a falon, és gyorsan elkezdtem cuppogni.  Erre anya ezt mondta: „fél órája, hogy adtam ennek a gyereknek enni, de még mindig éhes?!” Apa elkezdte törni a fejét, és rövid idő után rájött, hogy most nem az evésről van szó, hanem a falon lévő sok-sok halról.
Találkozáskor és búcsúzáskor általában pápát integetek, de csak akkor, ha jó hangulatban vagyok, ill. sokszor csak akkor szoktam integetni, ha már egy adott helyről éppen elindultunk, anya nem érti ezt a szokásomat. Érdekes, hogy Rebeka testvérkémnél is tapasztalta ezt, így, úgy gondolja, hogy lehet a gyerekeknek valami sajátos logikájuk, gondolhatják, hogy az integetés legtöbbször csak akkor jár, ha már elindultak.

A másik üdvözlési forma a puszi. Apának reggel munkába menet inkább puszit szoktam küldeni. Erről a jelrőlelmesélek Neked egy rövidke történetet. Rebeka testvérkém elég sokat szaladgál fel és alá, és ennek megfelelően sokszor el is esik. Megfigyeltem, hogy anya puszit ad oda, ahol Rebeka megütötte magát. Egy alkalommal Rebeka nagyon beütötte a lábát, szegény, és én úgy megsajnáltam, hogy egyből odatipegtem és puszit nyomtam rá. Nagy örömömre a könnyek mellett megjelent egy kis mosoly is az arcán!

Az időrendet és a sorrendet tekintve július 5-én jeleltem elsőre cuppogással, hogy éhes vagyok, de ez még elég bizonytalan, és még talán nem is annyira cuppogásra hasonlító, tátogás volt inkább. Pár héttel később alakult át határozott cuppogássá, amikor már nagyon megszerettem a halacska jelét. Július 6-án, tehát egy nappal később jeleztem a halacskát, majd ismét rá egy napra a cuppogás segítségével viszonoztam anyukám pusziját a liftben. Cuppogni azóta is nagyon szeretek, a fenti jeleket nap mint nap használom.

Anya: Szeretném elújságolni, hogy Izabella nagyon stílusos volt, mivel pont a cuppogásról szóló bejegyzés feltöltésének napján (október 8.) adott nekem elsőként puszit, méghozzá az arcomra. Nagyon meghatódtam!

 

Szólj hozzá elsőként!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.