A minap hideg szélben sétáltunk a gyerekekkel, mire Izabella megszólalt: „anya, most ad nekem puszit a Szél Úrfi.” Elmosolyodtam. Milyen „rég” is volt, amikor életre hívtam Szél Úrfit.
Rebeka olyan másfél éves lehetett, amikor (tovább…)
Fontos, hogy a babák milyen érzésekkel jönnek e világra. A csecsemők, amikor kibújnak az édesanyjuk pocakjából, akkor azt szokták „elvárni”, hogy felsírjanak. Bizonyára ennek meg van az oka, de én elgondolkodtam egy csöppet ezen. Miért is kell, hogy a kicsik megszületésüket követően egyből sírjanak? Frederick Leboyer Gyöngéd születés című könyve óta tudjuk, hogy erre nem feltétlenül van szükség, amennyiben a születéskor a csecsemő számára megfelelő körülményeket sikerül biztosítani (köldökzsinórt csak később vágják el, félhomály, halk hangok).
A gyermekeim születésekor igyekeztem arra törekedni, hogy minél nyugodtabb körülmények között érkezhessenek meg közénk. Két dolog volt, ami véleményem szerint segítette ezt. (tovább…)
Az elmúlt hetekben próbáltunk a legkisebb családtag, Kristóf szokásait minél jobban kiismerni. Úgy néz ki, hogy szerencsénk van, mivel így 6 hét eltelte után talán már mondhatom, hogy fiunk nem a „sokat sírós, hasfájós” babák közé tartozik (remélem, nem kiabálom el a dolgot..) Azt azonban be kell, valljam, hogy már most hiányzik a jól megszokott közös nyelv – a babajelbeszéd, ami a pici Izánál anno olyan jól bevált. (tovább…)
Kata és kislánya, Anna jelelős tapasztalatairól alább olvashattok. Ha Te is úgy gondolod, hogy szívesen elmesélnéd, hogy milyen élményekkel gazdagodtatok gyermeketekkel a jelbeszéd használata által, akkor itt megteheted!
1. Mikor és hogyan ismerkedtetek meg a babajelbeszéd módszerével?
Egy barátnőm mesélte, hogy nagyon szeretik a kislányával, engem is kíváncsivá tett.
2. Mikor kezdtétek el mutatni a jeleket babátoknak? Hogyan fogadta? Mikor
jelelt vissza először?
14hónaposan kezdtük az alaptanfolyamot, mókásnak találta, 3 hónap után jelelt vissza először. Utólag belegondolva keveset használtam otthon, szinte csak Katánál jeleltem a tanfolyami alkalmak alatt.
3. Milyen véleménnyel volt a környezetetek? Hogyan fogadták azt, hogy Ti
ezzel az új módszerrel kommunikáltok a kicsivel? (tovább…)
Sokszor hallani kisbabás szülőktől a fenti mondatot. Képzeld csak el az alábbiakat: otthon vagytok egyéves babáddal, és hallod, hogy a kicsi sírdogál, Te pedig minél hamarabb szeretnéd megvigasztalni.
Hogyan megy ez általában?
Te: „Miért sírsz? Mi bánt? Nézzünk bele a pelusba, hátha van ott valami…”
Babád: Továbbra is sír.
Te: „…a pelus üres, ez nem talált. Gyere, megpróbállak elaltatni, lehet már elfáradtál.”
Babád: Még jobban sír.
Te: Ringatod, altatódalt dúdolsz, de csak nem használ.
Babád: Egyre fogy a kicsi türelme, és a sírás ordítássá fokozódik.
Te: „Jaj, mi lehet a gond?! Gyere, hátha éhes vagy. Együnk egy kis almát!”
Babád: Vigasztalhatatlanul sír tovább.
Mit szólnál a következő párbeszédhez? (tovább…)
Aki fogott már a karjaiban síró kisdedet az tudja, hogy az embert egyből kérdések sokasága kezdi el gyötörni. Talán éhes, a pelenkáját kellene kicserélni, vagy éppen elálmosodott? Egy gyakorlott anyuka sokszor a gyermek sírását hallva, vagy mozdulatát figyelve tudja, hogy mit kell tennie. Azonban egy hosszan tartó sírás esetén egy tapasztalt édesanya is tanácstalanná válhat. Ezek azok az esetek, ahol különösen nagy hasznát vehetjük a babajelbeszédnek. A babák a jelek segítségével egyértelműen a szüleik tudtára tudják adni, hogy például mikor boldogok, szomorúak, félnek, vagy éppen mikor fáj valamijük. (tovább…)
Képzeljük el, hogy külföldön vagyunk, és nem beszéljük az ott élők nyelvét. Hamar rájövünk, hogy kénytelenek leszünk a mutogatni, ha meg szeretnénk értetni magunkat. Aki járt már így, tudja, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat.
A babák is hasonlóan érezhetik magukat, amikor a körülöttük lévő emberek nem értik meg őket, annyi különbség talán mégis van, hogy a kisgyermekek esetében még kiélezettebb a helyzet, hisz esetükben gyakran alapvető szükségleteik kielégítéséről van szó. Éhesek, szomjasak, fáznak, tele a pelusuk, fáj valamijük, ezek a szükségletek gyakran azonnali beavatkozást igényelnének. A kicsiknek ilyen helyzetben eszközként marad a sírás és a mutogatás. Mindezt végiggondolva, nem is csoda, hogy a babák általában sokat sírnak. (tovább…)
Izabella: A Jelel a Babám első blog bejegyzését olvasod. Izabellának hívnak, és 2014. június 20-án töltöttem be a 9 hónapot, rá 4 napra június 24-én jeleltem vissza először, ha láttad a videót, akkor tudhatod, hogy elsőként a fény jelét használtam.
Anya már hónapok óta (kb. 6 hónapos koromtól) mutogat ezt-azt, nem igazán értettem, hogy mit akar ezzel a sok kalimpálással, de a mai napon világossá vált, hogy beszélgetni szeretne velem! Otthon a közlekedő folyosón voltunk anyával, épp a karjában csücsülve kapcsolgattam a lámpát, amikor lelkesen elkezdtem anyát utánozva nyitni-csukni a kis öklöcskémet. Anya felkiáltott: „Nézzétek, megtanulta a fény jelét!” Mindenki nagyon örült a családban.
Kissé sajátos módja ez a kommunikációnak, de mivel jelenleg nekem sincs jobb ötletem, így nagyon hálás voltam, hogy a babajelbeszéddel a korábbiakhoz képest jobban el tudom mondani, hogy mi foglalkoztat. (tovább…)