A 14 hónapos Hanna édesanyja, Marcsi beszámol nekünk arról, hogy milyen babajelbeszédes élményekkel gazdagodtak az elmúlt hónapokban. Ezúton is köszönjük nekik, a sok szép képet, és hogy megosztották velünk jelelős tapasztalataikat! Ha épp a kedves olvasónak is vannak hasonló élményei, akkor itt megoszthatja velünk! (a bejegyzésben szereplő dőlt betűs részek a szerkesztő megjegyzései)
Marcsi: “Pár éve találtam véletlenül a Babajelek könyvet. Megvettem, azt gondoltam, hogy majd egyszer jó lesz, ha lesz babám. Aztán eltettem a könyvespolcra és el is felejtettem, hogy van ilyen könyvem. Majd Hanna megszületett és kb. 9 hónaposan elkezdett a lámpára mutogatni, akkor jutott eszembe, hogy nekünk van egy jelelős könyvünk. Gyorsan elolvastam, aztán “nekiálltunk” a jelelésnek. Az első jelek elég lassan jöttek, de mi azért folytattuk tovább a “tanítást”, kitartóan vártunk az első jelre. Olyan 1,5 hónap volt, mire először visszajelelt. Anyukámmal állt a konyhaablakban, és megtanulta hívni a cicákat a gyere jelével. Azóta is a cica a kedvenc állata és a kérem helyett is a gyere-t mutatja. Ezt a jelet a fenti, kiemelt képen láthatod.
Most már 14 hónaposan gyorsan tanulja az új jeleket, pl. a buborékot 2szer megmutattam neki, és már jelelte is vissza.
Az alábbi képen Hanna a buborékot jeleli:
A környezetünk változóan fogadta, a többségük még soha nem hallott ilyen módszerről. A szüleink attól félnek, hogy nem fog beszélni a jelelés miatt, mert minek, ha úgyis mindent meg tud mutatni. Az elején furcsán néztek ránk, hogy mit akarunk ezzel az egész “mutogatással”, de mióta visszajelel Hanna, azóta ők is próbálják megtanulni az “alapvető” jeleket és persze örülnek, ha megértik mit jelel Hanna. Az egyik sógornőm már hallott a jelelésről, de neki nem volt elég ideje, kitartása, hogy nekikezdjen. Szerencsére van pár lelkes rokon, aki sűrűn látogat minket és aktívan részt vesz a jelelésben.
A kedvenc jel: cica. Van egy mondókás könyvsorozatunk, minden nap végig nézzük vele (van hogy többször is) az összes könyvet és keressük benne a cicákat. Meg persze minden étkezés után bepróbálkozik a süti vagy a keksz jelével, hátha végre kap egy kis édességet.
Hanna étkezés után kérdezhetné, hogy “hol van a sütim?”. Az alábbi képen a “hol van” jelét láthatod:
Kedvenc történetek közül van több is:
1.
Télen megint a konyhaablakban állt (a radiátoron), és nézte a cicákat az udvaron. Apukám pont akkor fűtött be, és kezdett melegedni a radiátor. Már ott állt egy jó pár perce, mikor elkezdett fújni, hogy valami meleg.
2.
Amikor csak ketten vagyunk itthon és éppen eszünk, mindig keresi apát. A következő “párbeszédet” eljátsszuk naponta többször is:
– Apa, hol?
– Apa elment pápá, tudod dolgozni ment.
– Pápá, bicikli.
– Igen ma biciklivel ment dolgozni / Nem, ma villamossal ment.
Hanna és apukája a kutyus jelét mutatják:
3.
A tesóm mindenféle grimaszokat, vicces hangokat szokott mutatni Hannának. Az egyik “hangadás” nagyon megtetszett neki, amit úgy csinált a tesóm, hogy az arcát ütögette és a szájdoboláshoz hasonló hangokat adott ki. Azóta Hanna az arcát ütögeti, ha a tesómról beszélünk, vagy látja őt.
A jelelés előnyei: mindenhol azt írják, hogy beszélni tudsz a gyermekeddel, mielőtt beszélni tudna. Tudom, hogy ez már unalmas, de ez tényleg így van.
Pont ma leültünk ebédelni, mert mutatta Hanna, hogy éhes. Na jó, még csak fél 12, de jó együnk, keveset reggeliztél, már biztos éhes vagy. Már majdnem megette a levest, amikor elkezdett nyűglődni és mutatja, hogy aludni szeretne, betettem az ágyba és egy percen belül már aludt is. Ha nem tudna jelelni, akkor biztos azt gondoltam volna, hogy nem kér több levest, adom neki a másodikat, de azt sem kéri, akkor most mi lehet a baj. Mégsem éhes, vagy elég volt a leves, biztos beteg lesz, azért nem eszik. Meg sorolhatnám még tovább.”
Sok jó képet kaptunk Marcsiéktól, lássunk még Hannától 2 további jelet.
Az alábbi képen Hanna épp autót látott:
Itt pedig a haj jelével arra utal, hogy nemrég volt fodrásznál, ahol levágták a haját:
Vélemény, hozzászólás?