Havi archívum

Majmok és a jelbeszéd

Pár hete párom talált egy cikket, melyben arról adnak hírt, hogy egy majom a jelbeszéd jeleit használva kommunikál. Elgondolkodtam, hogy vajon eddig hány majom lehetett erre képes? Miket tudtak kifejezni? Kicsit körbejártam a témát.

Az elején máris egy helyesbítéssel élnék, hisz nem az összes majom képes elsajátítani a jeleket, hanem csak a csimpánz, amely az emberszabású majmok egy neme. A leghíresebb csimpánzokról olvashattok az alábbiakban.

Beatrix Gardner a 60-as évek közepén a siketnémáknak kifejlesztett jelbeszédet kezdte el tanítani egy Washoe nevű 10 hónapos nőstény csimpánznak, így lett Washoe az első nem emberi lény, aki alapszinten elsajátított egy emberi nyelvet. Washoe saját magától is alkotott jeleket, ilyen volt például a fogmosás jele. A szóképzésig is eljutott, a kutatók által következetesen „hideg doboz”-nak jelzett hűtőre a csimpánz mindig a „nyit, étel, ital” jeleket használta. A maga módján még káromkodott is, az általa nem kedvelt személyek nevéhez hozzátette a „koszos” jelet. Washoe kb. 30 két- vagy háromszavas szókombinációt is használt. A csimpánznak örökbe adtak egy kismajmot, Loulist, akit minden külső motiváció nélkül elkezdett tanítgatni a jelbeszédre. Loulis 8 napon belül visszajelelt.

(tovább…)

Szállj el kismadár!

Minket, felnőtteket már nem tölt el túl nagy izgalommal, ha meglátunk egy-egy cicát, kutyát, vagy madarat az utcán. De gondoljunk csak bele, hogy a kicsi gyermek számára ez mekkora élmény. Már a napi séta során sokféle állattal találkozhat, nem beszélve egy-egy állatkerti sétáról. Ami igazán izgalmassá teszi ezeket a teremtményeket, az az, hogy (tovább…)

Csecsemők kommunikációja 2. rész: az érzések

Fontos, hogy a babák milyen érzésekkel jönnek e világra. A csecsemők, amikor kibújnak az édesanyjuk pocakjából, akkor azt szokták „elvárni”, hogy felsírjanak. Bizonyára ennek meg van az oka, de én elgondolkodtam egy csöppet ezen. Miért is kell, hogy a kicsik megszületésüket követően egyből sírjanak?  Frederick Leboyer Gyöngéd születés című könyve óta tudjuk, hogy erre nem feltétlenül van szükség, amennyiben a születéskor a csecsemő számára megfelelő körülményeket sikerül biztosítani (köldökzsinórt csak később vágják el, félhomály, halk hangok).

A gyermekeim születésekor igyekeztem arra törekedni, hogy minél nyugodtabb körülmények között érkezhessenek meg közénk. Két dolog volt, ami véleményem szerint segítette ezt. (tovább…)