A minap hideg szélben sétáltunk a gyerekekkel, mire Izabella megszólalt: „anya, most ad nekem puszit a Szél Úrfi.” Elmosolyodtam. Milyen „rég” is volt, amikor életre hívtam Szél Úrfit.
Rebeka olyan másfél éves lehetett, amikor (tovább…)
A minap hideg szélben sétáltunk a gyerekekkel, mire Izabella megszólalt: „anya, most ad nekem puszit a Szél Úrfi.” Elmosolyodtam. Milyen „rég” is volt, amikor életre hívtam Szél Úrfit.
Rebeka olyan másfél éves lehetett, amikor (tovább…)
„Puskás Kriszti, a Babakezek – Budapest egyik oktatója, három gyermek anyukája….tavaly csatlakozott a Beszélő Babakezek Programhoz. Középső kislányommal, Izabellával kezdtem el jelelni, amikor ő 6 hónapos volt, és most Kristóffal tanuljuk a jeleket. Amikor a módszert megismertem, egyből beleszerettem!” – olvasható a magyarinda.hu oldalán megjelent cikkben.
A Magyarinda Fesztiválon összesen öt babajelbeszéd oktató tartott előadást. Zentai Katalin (Budapest), a Beszélő Babakezek Program megalkotója, Béczi Bernadett (Pécs), Kovács Andi (Eger), Tolnai Judit (Gyula) és Puskás Kriszti (Budapest). Nagyon örültem, hogy lehetőségem nyílt személyesen is megismerkedni vidéki oktató társaimmal! (tovább…)
Fontos, hogy a babák milyen érzésekkel jönnek e világra. A csecsemők, amikor kibújnak az édesanyjuk pocakjából, akkor azt szokták „elvárni”, hogy felsírjanak. Bizonyára ennek meg van az oka, de én elgondolkodtam egy csöppet ezen. Miért is kell, hogy a kicsik megszületésüket követően egyből sírjanak? Frederick Leboyer Gyöngéd születés című könyve óta tudjuk, hogy erre nem feltétlenül van szükség, amennyiben a születéskor a csecsemő számára megfelelő körülményeket sikerül biztosítani (köldökzsinórt csak később vágják el, félhomály, halk hangok).
A gyermekeim születésekor igyekeztem arra törekedni, hogy minél nyugodtabb körülmények között érkezhessenek meg közénk. Két dolog volt, ami véleményem szerint segítette ezt. (tovább…)
Sokszor hallani kisbabás szülőktől a fenti mondatot. Képzeld csak el az alábbiakat: otthon vagytok egyéves babáddal, és hallod, hogy a kicsi sírdogál, Te pedig minél hamarabb szeretnéd megvigasztalni.
Hogyan megy ez általában?
Te: „Miért sírsz? Mi bánt? Nézzünk bele a pelusba, hátha van ott valami…”
Babád: Továbbra is sír.
Te: „…a pelus üres, ez nem talált. Gyere, megpróbállak elaltatni, lehet már elfáradtál.”
Babád: Még jobban sír.
Te: Ringatod, altatódalt dúdolsz, de csak nem használ.
Babád: Egyre fogy a kicsi türelme, és a sírás ordítássá fokozódik.
Te: „Jaj, mi lehet a gond?! Gyere, hátha éhes vagy. Együnk egy kis almát!”
Babád: Vigasztalhatatlanul sír tovább.
Mit szólnál a következő párbeszédhez? (tovább…)
Kolos édesanyjával készítettem egy interjút, aki kisfiával 1 éve jelel. Az első részben olvashattok arról, hogy hogyan kerültek kapcsolatba a babajelbeszéd módszerével, és mikor kezdték alkalmazni, a második részből pedig megtudhattátok, hogy melyek voltak Kolos kedvenc jelei, és hogyan fogadta a környezetük ezt az új kommunikációs módszert. Az következő két kérdésre pedig alább kaphattok választ:
Zalán nagy segítség a jelelésben. Sokszor úgy kerül sor egy jel megtanulására, hogy közölne valamit az öccsével, s tőlem kérdezi, hogyan mutatjuk. Kolos a köszönöm jelét mutatta egy alkalommal, amire Zalán szóban szívesennel válaszolt, majd megkérdezte mi a szívesen jele, hogy mutathassa. Nem találtam a könyvben, mire ő (tovább…)
Kolos édesanyjával készítettem egy interjút, aki kisfiával 1 éve jelel. Alább olvashatjátok az első kérdésekre adott válaszait.
Négy éve, amikor az első kisfiam, Zalán megszületett az interneten olvastam a babajelelésről, és kíváncsivá tett, hogy tényleg működhet-e. Megvettem a Babajelek című könyvet, és a kisfiam 6 hónapos korában elkezdtem szorgalmasan mutatni neki a jeleket. Nem sok jelet tanultunk meg végül, mert ő nagyon korán elkezdett beszélni: a mutogatás mellé hamar mondta a szót is. Viszont amit megtanult lelkesen használta később is, csak éppen ki is mondta. (tovább…)
Ígértem Krisztinek, hogy én is válaszolok a „Mit jelel a te babád?” kérdésére. Nos, az én fiam már nem baba, így hoztam egy régi írásom és azt egészítettem ki a mostani jelelős élményeinkkel.
„A babák okosabbak, mint gondolnánk!” Ezt megtudhatjuk a babajelbeszéd segítségével, amikor a kicsiny kezek „beszélni” kezdenek…
A babajelbeszédnek számtalan egyéb előnye mellett nekem a legcsodálatosabb az volt, hogy képes voltam bepillantani a beszélni még nem tudó babám gondolataiba, megtudhattam, mi az, ami különösen foglalkoztatja. Felhívta a természet szépségeire a figyelmem azzal, hogy jelelte a „HOLD”-at, amikor én csak a napi feladataimmal voltam elfoglalva, és észre sem vettem a Hold feljöttét. Megtudhattam, hogy milyen okos is valójában a babám, amikor következetesen és pontosan jelelte a „CSILLAGOK”-at az égen, és a sötét égbolton haladó csillagszerű pöttyöt pedig „REPÜLŐ”-nek. (tovább…)