A minap hideg szélben sétáltunk a gyerekekkel, mire Izabella megszólalt: „anya, most ad nekem puszit a Szél Úrfi.” Elmosolyodtam. Milyen „rég” is volt, amikor életre hívtam Szél Úrfit.
Rebeka olyan másfél éves lehetett, amikor (tovább…)
Azok, akik még nem hallottak a babajelbeszédről sokan szkeptikusak. Legtöbbször az alábbi kételyeket fogalmazzák meg:
- Biztosan meg lehet tanítani a babákkal a jeleket? Olyan hihetetlennek tűnik.
- Nem-e csak szimpla utánzásról van szó? Úgy gondolják, hogy a gyermek nem is tudja pontosan, hogy a jel mit is jelent, csak leutánozza szülei mozdulatait.
- Vannak, akik úgy vélik, hogy jó, jó, megtanul pár jelet a gyerkőc, például a pápát mindegyik tudja, na és akkor mi van?! Viszont azt már senki ne mondja nekik, hogy egy baba akár 100-150 különféle jelet megtanulhat.
Amikor egy igen kedves külföldön élő magyar barátunk, akit nagyra becsülök, szintén hitetlenségének adott hangot, akkor elgondolkodtam.
(tovább…)
Minden gyermek más és más (a testvérek is!). Mások a szokásaik, más a kedvenc ételük, miért is várnánk el, hogy egy időben jeleljenek vissza? Lehet, hogy az ismerősünk már büszkén számol be arról, hogy az ő gyereke 9 hónaposan visszajelelt, a miénk meg még 11 hónaposan füle botját sem mozdítja.
A tapasztalatom szerint a jelelés sikerességét hihetetlen mértékben befolyásolja a szülő szorgalma, türelme és kitartása. (tovább…)
Minket, felnőtteket már nem tölt el túl nagy izgalommal, ha meglátunk egy-egy cicát, kutyát, vagy madarat az utcán. De gondoljunk csak bele, hogy a kicsi gyermek számára ez mekkora élmény. Már a napi séta során sokféle állattal találkozhat, nem beszélve egy-egy állatkerti sétáról. Ami igazán izgalmassá teszi ezeket a teremtményeket, az az, hogy (tovább…)
A pápá – jellemzően az egyik kézzel való előre-hátra, vagy éppen oldalra történő integető mozdulat – a kisgyermekek egyik legismertebb és legnépszerűbb babajele. Olyannyira természetes ez a mozdulatsor, hogy babajelbeszédtől függetlenül szinte minden gyermek elsajátítja. Miért is? Mert a kicsi környezetében lényegében mindenki használja. Nem csak anya és apa integet, de integetnek a nagyszülők, barátok, a boltban a pénztáros néni…stb, tehát ezzel a jellel lépten-nyomon találkozik a gyermek. (tovább…)
A csecsemők már nagyon korán próbálják utánozni a körülöttük lévő embereket, ez részükről fontos tanulási folyamat. Az utánzás képessége a növekvő intelligencia jele, és azt mutatja, hogy a csecsemő már sokat megért a körülötte lévő világból. Az egyik vizsgálatban kisbabáknak felnőttek arcképét mutatták, az egyiknek nyitva volt a szája, a másik kinyújtotta a nyelvét, a harmadik lebiggyesztette az alsó ajkát. A kutatók azt állapították meg, hogy a kicsik nagyon gyorsan utánozni kezdték a felnőtt arckifejezéseket. (tovább…)
Kezdetben a pszichológia csak azokat a barátokat hívta képzeletbeli barátoknak, akik láthatatlanok, ám ma már van, aki a plüssállatokra is ezt a fogalmat használja, abban az esetben, ha azt a gyermek stabil személyiségvonásokkal ruházza fel. Ezek az átmeneti tárgyak – lehet egy maci (maciról jelelős videó itt), baba, kisautó (autókról jelelős videó itt), rongydarab, elnyűtt pelenka, anya pólója – abban az időszakban jelennek meg, amikor a csecsemő kezdi felfedezni, hogy ő is egy önálló lény, akinek néha nélkülöznie kell az édesanyját. (tovább…)
Annyi videó összegyűlt a hintázást illetően, hogy végül úgy döntöttem, hogy legyen egy harmadik rész is a témában. Ebben a bejegyzésben arról olvashattok, hogy hogyan hat a hintázás a babára. Szerintem sok szülő hallott már arról, hogy a hintázás fejleszti az egyensúly érzéket, de nézzük meg, hogy konkrétan milyen hatásokkal jár, ha rendszeresen hintáztatjuk gyermekünket. (tovább…)
Az első hinta-palinta bejegyzésből már megtudhattad, hogy Izabella 9 hónapos volt, amikor először használta ezt a jelet. Még ma is emlékszem, ahogyan mentünk lefelé a lifttel a lakásból a játszóra, és konkrét választ nem is remélve, csak úgy, hangosan feltettem az alábbi kérdést.
„Mit csináljunk ma a játszótéren?”
Erre Iza hevesen elkezdett előre-hátra dülöngélni a babakocsiban, mire én elmosolyodtam. Egyből meg is beszéltük, hogy ahogy leérünk, első dolgom lesz hintába ültetni. A hintát egyébként 18 hónaposan tudta kimondani, de milyen jó, hogy nem vártunk addig!
A hinta jelét az elsők között mutatta Izabella, csak pár jel előzte meg ezt, példaként említeném a fényt, az evést, a halat, ekkor mindössze 9 hónapos volt. Meglehetősen egyszerű és egyértelmű jelzés volt ez, mivel előre hátra dőlve mutatta, hogy ő most bizony bele szeretne ülni a hintába. (tovább…)