Korábban már két alkalommal jártunk a Promontor TV stúdiójában. Először a Beszélő Babakezek Programról beszélgettünk, második alkalommal a babajelbeszédről és a www.jelelababam.hu oldalról esett szó, most pedig a többgyermekes anyukák élete volt a téma. Külön érdekesség, hogy végső soron mindhárom alkalommal velem tartott legkisebb gyermekem, Kristóf is, hisz legelőször épp az első trimeszter végén jártunk, a második interjú a szülés előtt egy hónappal készült, most pedig már a karjaimban tarthattam őt. (tovább…)
Minket, felnőtteket már nem tölt el túl nagy izgalommal, ha meglátunk egy-egy cicát, kutyát, vagy madarat az utcán. De gondoljunk csak bele, hogy a kicsi gyermek számára ez mekkora élmény. Már a napi séta során sokféle állattal találkozhat, nem beszélve egy-egy állatkerti sétáról. Ami igazán izgalmassá teszi ezeket a teremtményeket, az az, hogy (tovább…)
A Beszélő Babakezek Program oktatójaként meghívást kaptam a XXII. kerületi Promontor TV stúdiójába, ahol a programról készítettek velünk interjút.
Az alábbi videóból megtudhatod, hogy
- hogyan találkoztunk a Beszélő Babakezek Programmal,
- mit érdemes tudni róla dióhéjban,
- miért fontos a gyerekek szempontjából a babajelbeszéd,
- hány éves kortól, és meddig érdemes jelelni,
- milyen szituációkban érdemes odahaza használni?
Anya: Aki a pici babájával nekilát jelelni, az tapasztalni fogja, hogy különösen az elején minden segítség jól jön. Elsőként általában az édesanyák szoktak nekilátni a módszer elsajátításának, az apukák rendszerint a gyermek visszajelelését követően válnak lelkes követőkké. Aki(k) még nagyon sokat tud(nak) segíteni, az(ok) a nagyobb testvér(ek). Mi is sokat köszönhetünk Rebekának, aki hihetetlen odaadással, és türelemmel magyarázta az újabb és újabb babajeleket Izabellának, az elején még olykor-olykor engem is kijavított, hogy „anya, ezt a jelet múltkor nem így mutattad!” (tovább…)
Izabella: 2014. július 22-én – 10 hónaposan – használtam elsőként az autó jelét, ami esetemben a brüm-brüm mondása volt. Anyu mindig mutatta a kezével is a jelet, tekergetett egy képzeletbeli kormányt, de az nekem túl bonyolultnak tűnt, így mai napig a jól bevált brüm-brüm-nél maradtam. A kedvenc cumimon is például egy autó van, így az „egyértelműség kedvéért” az összes cumit brüm-brüm-nek neveztem el.
Kolos édesanyjával készítettem egy interjút, aki kisfiával 1 éve jelel. Az első részben olvashattok arról, hogy hogyan kerültek kapcsolatba a babajelbeszéd módszerével, és mikor kezdték alkalmazni, a második részből pedig megtudhattátok, hogy melyek voltak Kolos kedvenc jelei, és hogyan fogadta a környezetük ezt az új kommunikációs módszert. Az következő két kérdésre pedig alább kaphattok választ:
- Mesélnél nekünk egy olyan jelelős történetet, amit szívesen megosztanál másokkal is?
Zalán nagy segítség a jelelésben. Sokszor úgy kerül sor egy jel megtanulására, hogy közölne valamit az öccsével, s tőlem kérdezi, hogyan mutatjuk. Kolos a köszönöm jelét mutatta egy alkalommal, amire Zalán szóban szívesennel válaszolt, majd megkérdezte mi a szívesen jele, hogy mutathassa. Nem találtam a könyvben, mire ő (tovább…)
Izabella a labda jelét 2014. szeptember 19-én – 1 évesen – mutatta először, és ezt a jelet azóta is nagyon gyakran használjuk.
A labda jelét úgy képezzük, mintha megfognánk a két kezünkkel egy képzeletbeli labdát. A jelek tanításakor hasznos lehet, ha a kezünket mozgatjuk is, mivel a baba érdeklődését ez jobban felkeltheti. Lehet a képzeletbeli labdát fogó két kezet egymáshoz közelíteni és egymástól távolítani, tehát tegyünk úgy, mintha a képzeletbeli labdát össze szeretnénk nyomni, majd el szeretnénk engedni. Izabella ezt a mozdulatot nem kinyújtott ujjakkal, ahogy korábban tőlünk látta, hanem a kezeit ökölbe szorítva mutatja. (tovább…)
Izabella: Többféle dolgot is jelölök a cuppogással. Egyrészt, ha éhes vagyok, másrészt, ha halacskát látok, harmadrészt, ha puszit küldök. Az evésről korábban olvashattatok már egy bejegyzést, Mit (t)eszek, ha éhes vagyok? címmel, most lássuk a halacskát és a puszit.
A halacskák nagyon változatosak tudnak lenni. A pelenkázó asztalkámra anyukám odakészített egy aranyos zöld halacskát, aminek a segítségével gyakran meg tudta mutatni nekem ezt a jelet, ill. kitartóan kérdezgette, hogy „mit mond a halacska?”. Sokszor akartam kifejezetten ezzel a játékkal játszani, és anya, a babajelbeszédnek köszönhetően mindig azonnal tudta, hogy mit szeretnék. (tovább…)
Izabella: Cuppogással jelzem (először 2014. július 5-én, 9 hónaposan), ha éhes vagyok. Ezt a jelet lényegében minden nap szoktam használni.
A babajelbeszédben a jelek képzésekor leginkább a kezeket szokták segítségül hívni, azonban ez a száj által képzett jelek közé tartozik. Ha van két jelünk, ahol az egyik szájjal, a másik kézzel képzett, akkor a kettő közül a kézzel képzett jelet részesítsük előnyben, mivel ebben az esetben a jel mutatása mellett egyből ki is tudjuk mondani az adott dolog nevét. (Zentai Kata, Bemutató óra a Beszélő Babakezek módszerről, MOM Kulturális Központ, 2014.09.09.) (tovább…)