Cimke archívum

Egy lelkes édesanya örömteli beszámolója

Lénával 6 hónapos kora előtt kezdtük el a jelelést, 2-3 jelet mutattunk neki. Egy várandós napon találkoztunk ezzel a lehetőséggel, előtte nem is hallottunk róla, de nagyon megtetszett. Szerencsére kislányunk arra sarkallt minket, hogy vele igazán nagyszerű eredményeket érhetünk el, mert már 2-3 hónapos korában látszott, hogy nagyon fejlett és ügyes a finom motorikája. Nagyon ügyesen használta már akkor is az ujjacskáit. Utána mentünk el 6 hónapos korában a Jelel a babám tanfolyamra.

Sok jelet tanultunk, amit aztán a mindennapokban elkezdtünk alkalmazni. Először 9 hónapos korában jelelt vissza Léna, az első jele a lámpa volt. Azóta rengeteg jelet használ, felsorolni is nehéz, de akár séta közben is, ha meglát egy madarat, vagy kutyát, rögtön mutatja. Annak ellenére, hogy sok jelet használ, a beszédfejlődése sem maradt le, a kutya, cica szavakat már 14 hónapos kora óta mondja.

Sokkal könnyebb kitalálni, hogy mit szeretne, mert megmutatja jelekkel, hogy mit szeretne enni, vagy éppen mit lát, és nagyon örül, hogy mi értjük, amit közölni akar. A szobatisztaság is elkezdődött nála 15 hónaposan, ezeket a jeleket is mindig használjuk, és szól, ha ki kell mennie. Az esti rutin pedig, hogy amikor meglát, akkor mutatja, hogy szeretne menni, aludni, és szopizni.

Léna jelei: lámpa, cica, apa, aludni, szopizni, madár, baba, alszik, enni, bimbi, pisi, szem, száj, orr, gyere, autó, még, banán, sajt, fa, napocska, felhő, nyuszi, fürdeni, dolgozik, zene, szőlő, eső, hó., és lehet, hogy van, amit kihagytam:D

Fotó forrása: Shutterstock

Jelel a babám, de nem értem, hogy mit

Ez teljesen természetes az elején, hisz a kicsik csak eléggé elnagyoltan tudják mutatni a jeleket. Legyünk nagyon figyelmesek a gyermekünk jelzéseit illetően, ha nem tudjuk egyből kitalálni, hogy épp mit akart, akkor mondjuk az alábbit. (tovább…)

Kristóf jelelni tanul

A minap múlt Kristóf kisfiunk 5 hónapos, szépen növöget, igazi kis vasgyúró. Pár hete arra lettem figyelmes, hogy egyre többször látom megcsillanni szemében a különféle dolgok iránti hatalmas érdeklődést. Kicsi szemeit tágra nyitva, száját kissé kinyitva, kezeivel, lábaival élénken kapálózva mintha kérdezné: miért van az, hogy anya és a család többi tagja időről-időre bevesznek a szájukba valamit (segítek: evésJ), és elkezdik megrágni? Vagy épp, ha kimegyünk sétálni, akkor mik azok az égig érő hatalmas zöld valamik (segítek: faJ), amik a babakocsi fölött elsuhannak? (tovább…)

Mi van, ha nem jelel vissza időben?

Minden gyermek más és más (a testvérek is!). Mások a szokásaik, más a kedvenc ételük, miért is várnánk el, hogy egy időben jeleljenek vissza? Lehet, hogy az ismerősünk már büszkén számol be arról, hogy az ő gyereke 9 hónaposan visszajelelt, a miénk meg még 11 hónaposan füle botját sem mozdítja.

A tapasztalatom szerint a jelelés sikerességét hihetetlen mértékben befolyásolja a szülő szorgalma, türelme és kitartása. (tovább…)

Szállj el kismadár!

Minket, felnőtteket már nem tölt el túl nagy izgalommal, ha meglátunk egy-egy cicát, kutyát, vagy madarat az utcán. De gondoljunk csak bele, hogy a kicsi gyermek számára ez mekkora élmény. Már a napi séta során sokféle állattal találkozhat, nem beszélve egy-egy állatkerti sétáról. Ami igazán izgalmassá teszi ezeket a teremtményeket, az az, hogy (tovább…)

Hogyan intünk pápát?

A pápá – jellemzően az egyik kézzel való előre-hátra, vagy éppen oldalra történő integető mozdulat – a kisgyermekek egyik legismertebb és legnépszerűbb babajele.  Olyannyira természetes ez a mozdulatsor, hogy babajelbeszédtől függetlenül szinte minden gyermek elsajátítja. Miért is? Mert a kicsi környezetében lényegében mindenki használja. Nem csak anya és apa integet, de integetnek a nagyszülők, barátok, a boltban a pénztáros néni…stb, tehát ezzel a jellel lépten-nyomon találkozik a gyermek. (tovább…)

Utánozás majomszokás…?

A csecsemők már nagyon korán próbálják utánozni a körülöttük lévő embereket, ez részükről fontos tanulási folyamat. Az utánzás képessége a növekvő intelligencia jele, és azt mutatja, hogy a csecsemő már sokat megért a körülötte lévő világból. Az egyik vizsgálatban kisbabáknak felnőttek arcképét mutatták, az egyiknek nyitva volt a szája, a másik kinyújtotta a nyelvét, a harmadik lebiggyesztette az alsó ajkát. A kutatók azt állapították meg, hogy a kicsik nagyon gyorsan utánozni kezdték a felnőtt arckifejezéseket. (tovább…)

Hinta-palinta 3. rész

Annyi videó összegyűlt a hintázást illetően, hogy végül úgy döntöttem, hogy legyen egy harmadik rész is a témában. Ebben a bejegyzésben arról olvashattok, hogy hogyan hat a hintázás a babára. Szerintem sok szülő hallott már arról, hogy a hintázás fejleszti az egyensúly érzéket, de nézzük meg, hogy konkrétan milyen hatásokkal jár, ha rendszeresen hintáztatjuk gyermekünket. (tovább…)

Hinta-palinta 2. rész

Az első hinta-palinta bejegyzésből már megtudhattad, hogy Izabella 9 hónapos volt, amikor először használta ezt a jelet. Még ma is emlékszem, ahogyan mentünk lefelé a lifttel a lakásból a játszóra, és konkrét választ nem is remélve, csak úgy, hangosan feltettem az alábbi kérdést.

„Mit csináljunk ma a játszótéren?”

Erre Iza hevesen elkezdett előre-hátra dülöngélni a babakocsiban, mire én elmosolyodtam. Egyből meg is beszéltük, hogy ahogy leérünk, első dolgom lesz hintába ültetni. A hintát egyébként 18 hónaposan tudta kimondani, de milyen jó, hogy nem vártunk addig!

(tovább…)

Hinta-palinta 1. rész

A hinta jelét az elsők között mutatta Izabella, csak pár jel előzte meg ezt, példaként említeném a fényt, az evést, a halat, ekkor mindössze 9 hónapos volt. Meglehetősen egyszerű és egyértelmű jelzés volt ez, mivel előre hátra dőlve mutatta, hogy ő most bizony bele szeretne ülni a hintába. (tovább…)