A minap hideg szélben sétáltunk a gyerekekkel, mire Izabella megszólalt: „anya, most ad nekem puszit a Szél Úrfi.” Elmosolyodtam. Milyen „rég” is volt, amikor életre hívtam Szél Úrfit.
Rebeka olyan másfél éves lehetett, amikor sokat sírt amiatt, mert nagyon félt a széltől. Végül egy alkalommal megelégeltem a dolgot, és kitaláltam Szél Úrfit. Elmeséltem neki, hogy ha lengedezik a szellő, akkor nem történik más, mint meglátogat minket Szél Úrfi, és puszit ad nekünk. Ha pedig nagyon fújna, akkor sem történik egyéb, mint hogy Szél Úrfitól csókot kapunk.
Azóta nincs gondunk a széllel, sőt, mint olvashattátok, még Izabella is megbarátkozott Szél Úrfival. Az alábbi felvételen megnézheted, hogy Izabella 10 hónaposan hogyan mutatta, ha puszit kapott Szél Úrfitól.
A fenti példából láthattad, hogy érdemes megszemélyesíteni azt, amitől a gyermek fél, és valami kedves történetet kitalálni mellé. Próbáld ki, és írd meg, hogy ha sikerrel jártál! Akár a Szél Úrfis ötletet is be lehet vetni!
Vélemény, hozzászólás?