Mit (t)eszek, ha éhes vagyok?

Izabella: Cuppogással jelzem (először 2014. július 5-én, 9 hónaposan), ha éhes vagyok. Ezt a jelet lényegében minden nap szoktam használni.

A babajelbeszédben a jelek képzésekor leginkább a kezeket szokták segítségül hívni, azonban ez a száj által képzett jelek közé tartozik. Ha van két jelünk, ahol az egyik szájjal, a másik kézzel képzett, akkor a kettő közül a kézzel képzett jelet részesítsük előnyben, mivel ebben az esetben a jel mutatása mellett egyből ki is tudjuk mondani az adott dolog nevét. (Zentai Kata, Bemutató óra a Beszélő Babakezek módszerről, MOM Kulturális Központ, 2014.09.09.)

Anya az első jelek között tanította meg nekem az evés jelét, minden nap láthattam, ahogyan étkezések előtt szájához emeli az ujjhegyeit, és közben nagyokat nyammog. Megfigyeltem, hogy az etetések előtt mindig ugyanazt a jelet használja, mosolyogtam is nagyokat, mivel megértettem, hogy ez azt jelenti, hogy hamarosan megtömik a kis bendőmet.

Jó ideig nem jutott eszembe, hogy ha én is hasonlóan teszek, előbb lesz tele a pocakom. Anya kitartóan próbálkozott, sokáig sikertelenül, végül aztán furfangos megoldáshoz folyamodott. Megkérte Rebekát, hogy evés előtt emelje az összezárt öt ujjbegyét a szájához, és közben nyammogjon, ezt követően anya odaadta neki az ételt. Ekkor értettem meg, hogy milyen hasznos is számomra ez a jel, mivel ennek segítségével tudok szólni, ha éhes vagyok. Volt azonban még egy kis gond, én nem tudtam utánozni ezt a jelet, akárhogy próbáltam, nem ment egyszerre az, hogy nyammogjak is, és az ujjaim hegyével is megérintsem a szám. Nyúltam én a számhoz, mire anyukám egyből elkezdett sopánkodni, hogy „Jaj, megint fáj Izabella foga!”. Szó sem volt ilyesmiről, én csak enni szerettem volna! Más megoldást kellett kitaláljak. Ez idő tájt tanultam meg a halacska jelét, és nagyon megszerettem. Folyton csak cuppogtam volna, irtóra tetszett a hangja! Gondoltam egyet, és amikor anya az etetéshez készülődött, vadul elkezdtem cuppogni, gondolván ez a jel nagyon hasonlít a nyammogásra. Szerencsére anya hamar rájött, hogy mit is szeretnék, és ezt követően már egész gyorsan megértette, ha éhes voltam. Mivel jó étvággyal megáldott kis teremtés vagyok, hatalmas öröm volt ez számomra! Volt olyan eset, amikor a boltban a sok zöldséget látva nem bírtam abbahagyni a cuppogást, és volt olyan is, amikor szopizni szerettem volna, és cuppogva mutogattam anya pólójára.

A “Mit (t)eszek,ha éhes vagyok?” című videóm megnézése után elolvashatjátok, hogy etetés közben milyen versikéket szokott nekem mondani anyukám.

Anya: A baba fél éves kora körül elkezdődik az etetés időszaka, minden anyuka tudja, hogy ez nem könnyű időszak. A gyerkőcök általában egy idő után nem érzik jól magukat az etetőszékben, főleg, ha sokáig kell ott ülniük. Tipp: érdemes ilyenkor egy-két mondókával elterelni a figyelmüket, hogy még pár falat bekerülhessen a pocakjukba. Alább olvashatjátok azokat a mondókákat, amelyeket etetés közben én szoktam Izabellának és Rebekának mondani. Ezek különálló kis kétsorosok, viszont a könnyebb megjegyezhetőség kedvéért meghatározott sorrendbe tettem őket. Megemlíteném, hogy volt olyan, ahol a 4 soros versből csak két sort emeltem ki (zárójelben folytatom az eredetit, hogy akár azt is lehessen szavalni), mert az egymást követő mondókák úgy jobban rímeltek.

„Étel, ital, álom,
Szükséges e három.”
„Süti mama kenyeret,
Hogy a babák egyenek.”
„Macska eszik egeret,
Gyermek eszik kenyeret.”
„Egyetek, vegyetek,
Nőjön meg a begyetek!”
„Gyertek, gyertek gyermekek,
Kását főztem, egyetek.”
„Addig biza nem esztek,
Míg nem tiszta kezetek!”

„Baba ül a székben,
Kanál a kezében,” („Kértem tőle, nem adott, Azt mondta, hogy elfogyott.”)
„Kis kanál, nagy kanál,
Erdő szélén kismadár,” („Minden gyermek így csinál: Hámm.”)
„Tarka tollú kismadár,
Nem kap, aki nem vár.”

„Levendula levele,
Itt az étel be vele.”
„Csukd be szemed,
Nyisd ki szád,
Teszek bele falatkát.”
„Egyed-egyed szépen,
Nagyra nősz a télen.”
Ezt ha mind megeszed,
Nagylány lesz belőled,
Hámm, hámm, hámm.”

Forrás: Ciróka-maróka, mondókák, versek játékok kicsiknek, Imre Zsuzsa és Péter Kinga, Társ Kiadó, 21-26.o. 2009,1010, Sepsiszentgyörgy