Ez teljesen természetes az elején, hisz a kicsik csak eléggé elnagyoltan tudják mutatni a jeleket. Legyünk nagyon figyelmesek a gyermekünk jelzéseit illetően, ha nem tudjuk egyből kitalálni, hogy épp mit akart, akkor mondjuk az alábbit. (tovább…)
A minap múlt Kristóf kisfiunk 5 hónapos, szépen növöget, igazi kis vasgyúró. Pár hete arra lettem figyelmes, hogy egyre többször látom megcsillanni szemében a különféle dolgok iránti hatalmas érdeklődést. Kicsi szemeit tágra nyitva, száját kissé kinyitva, kezeivel, lábaival élénken kapálózva mintha kérdezné: miért van az, hogy anya és a család többi tagja időről-időre bevesznek a szájukba valamit (segítek: evésJ), és elkezdik megrágni? Vagy épp, ha kimegyünk sétálni, akkor mik azok az égig érő hatalmas zöld valamik (segítek: faJ), amik a babakocsi fölött elsuhannak? (tovább…)
Azok, akik még nem hallottak a babajelbeszédről sokan szkeptikusak. Legtöbbször az alábbi kételyeket fogalmazzák meg:
- Biztosan meg lehet tanítani a babákkal a jeleket? Olyan hihetetlennek tűnik.
- Nem-e csak szimpla utánzásról van szó? Úgy gondolják, hogy a gyermek nem is tudja pontosan, hogy a jel mit is jelent, csak leutánozza szülei mozdulatait.
- Vannak, akik úgy vélik, hogy jó, jó, megtanul pár jelet a gyerkőc, például a pápát mindegyik tudja, na és akkor mi van?! Viszont azt már senki ne mondja nekik, hogy egy baba akár 100-150 különféle jelet megtanulhat.
Amikor egy igen kedves külföldön élő magyar barátunk, akit nagyra becsülök, szintén hitetlenségének adott hangot, akkor elgondolkodtam.
(tovább…)
Minden gyermek más és más (a testvérek is!). Mások a szokásaik, más a kedvenc ételük, miért is várnánk el, hogy egy időben jeleljenek vissza? Lehet, hogy az ismerősünk már büszkén számol be arról, hogy az ő gyereke 9 hónaposan visszajelelt, a miénk meg még 11 hónaposan füle botját sem mozdítja.
A tapasztalatom szerint a jelelés sikerességét hihetetlen mértékben befolyásolja a szülő szorgalma, türelme és kitartása. (tovább…)