A minap múlt Kristóf kisfiunk 5 hónapos, szépen növöget, igazi kis vasgyúró. Pár hete arra lettem figyelmes, hogy egyre többször látom megcsillanni szemében a különféle dolgok iránti hatalmas érdeklődést. Kicsi szemeit tágra nyitva, száját kissé kinyitva, kezeivel, lábaival élénken kapálózva mintha kérdezné: miért van az, hogy anya és a család többi tagja időről-időre bevesznek a szájukba valamit (segítek: evésJ), és elkezdik megrágni? Vagy épp, ha kimegyünk sétálni, akkor mik azok az égig érő hatalmas zöld valamik (segítek: faJ), amik a babakocsi fölött elsuhannak? (tovább…)
Korábban már két alkalommal jártunk a Promontor TV stúdiójában. Először a Beszélő Babakezek Programról beszélgettünk, második alkalommal a babajelbeszédről és a www.jelelababam.hu oldalról esett szó, most pedig a többgyermekes anyukák élete volt a téma. Külön érdekesség, hogy végső soron mindhárom alkalommal velem tartott legkisebb gyermekem, Kristóf is, hisz legelőször épp az első trimeszter végén jártunk, a második interjú a szülés előtt egy hónappal készült, most pedig már a karjaimban tarthattam őt. (tovább…)
Fontos, hogy a babák milyen érzésekkel jönnek e világra. A csecsemők, amikor kibújnak az édesanyjuk pocakjából, akkor azt szokták „elvárni”, hogy felsírjanak. Bizonyára ennek meg van az oka, de én elgondolkodtam egy csöppet ezen. Miért is kell, hogy a kicsik megszületésüket követően egyből sírjanak? Frederick Leboyer Gyöngéd születés című könyve óta tudjuk, hogy erre nem feltétlenül van szükség, amennyiben a születéskor a csecsemő számára megfelelő körülményeket sikerül biztosítani (köldökzsinórt csak később vágják el, félhomály, halk hangok).
A gyermekeim születésekor igyekeztem arra törekedni, hogy minél nyugodtabb körülmények között érkezhessenek meg közénk. Két dolog volt, ami véleményem szerint segítette ezt. (tovább…)
Az elmúlt hetekben próbáltunk a legkisebb családtag, Kristóf szokásait minél jobban kiismerni. Úgy néz ki, hogy szerencsénk van, mivel így 6 hét eltelte után talán már mondhatom, hogy fiunk nem a „sokat sírós, hasfájós” babák közé tartozik (remélem, nem kiabálom el a dolgot..) Azt azonban be kell, valljam, hogy már most hiányzik a jól megszokott közös nyelv – a babajelbeszéd, ami a pici Izánál anno olyan jól bevált. (tovább…)