Minket, felnőtteket már nem tölt el túl nagy izgalommal, ha meglátunk egy-egy cicát, kutyát, vagy madarat az utcán. De gondoljunk csak bele, hogy a kicsi gyermek számára ez mekkora élmény. Már a napi séta során sokféle állattal találkozhat, nem beszélve egy-egy állatkerti sétáról. Ami igazán izgalmassá teszi ezeket a teremtményeket, az az, hogy (tovább…)
Az elmúlt hetekben próbáltunk a legkisebb családtag, Kristóf szokásait minél jobban kiismerni. Úgy néz ki, hogy szerencsénk van, mivel így 6 hét eltelte után talán már mondhatom, hogy fiunk nem a „sokat sírós, hasfájós” babák közé tartozik (remélem, nem kiabálom el a dolgot..) Azt azonban be kell, valljam, hogy már most hiányzik a jól megszokott közös nyelv – a babajelbeszéd, ami a pici Izánál anno olyan jól bevált. (tovább…)
Ismét interjút készítettek velünk a XXII. kerülieti Promontor TV-től. Az előző adásban a Beszélő Babakezek Programról beszélgettünk, most pedig a babajelbeszéd gyakorlati alkalmazásával ismerkedtünk meg egy kicsit közelebbről. (tovább…)
A Beszélő Babakezek Program oktatójaként meghívást kaptam a XXII. kerületi Promontor TV stúdiójába, ahol a programról készítettek velünk interjút.
Az alábbi videóból megtudhatod, hogy
- hogyan találkoztunk a Beszélő Babakezek Programmal,
- mit érdemes tudni róla dióhéjban,
- miért fontos a gyerekek szempontjából a babajelbeszéd,
- hány éves kortól, és meddig érdemes jelelni,
- milyen szituációkban érdemes odahaza használni?
A hinta jelét az elsők között mutatta Izabella, csak pár jel előzte meg ezt, példaként említeném a fényt, az evést, a halat, ekkor mindössze 9 hónapos volt. Meglehetősen egyszerű és egyértelmű jelzés volt ez, mivel előre hátra dőlve mutatta, hogy ő most bizony bele szeretne ülni a hintába. (tovább…)
Sokszor hallani kisbabás szülőktől a fenti mondatot. Képzeld csak el az alábbiakat: otthon vagytok egyéves babáddal, és hallod, hogy a kicsi sírdogál, Te pedig minél hamarabb szeretnéd megvigasztalni.
Hogyan megy ez általában?
Te: „Miért sírsz? Mi bánt? Nézzünk bele a pelusba, hátha van ott valami…”
Babád: Továbbra is sír.
Te: „…a pelus üres, ez nem talált. Gyere, megpróbállak elaltatni, lehet már elfáradtál.”
Babád: Még jobban sír.
Te: Ringatod, altatódalt dúdolsz, de csak nem használ.
Babád: Egyre fogy a kicsi türelme, és a sírás ordítássá fokozódik.
Te: „Jaj, mi lehet a gond?! Gyere, hátha éhes vagy. Együnk egy kis almát!”
Babád: Vigasztalhatatlanul sír tovább.
Mit szólnál a következő párbeszédhez? (tovább…)
Ígértem Krisztinek, hogy én is válaszolok a „Mit jelel a te babád?” kérdésére. Nos, az én fiam már nem baba, így hoztam egy régi írásom és azt egészítettem ki a mostani jelelős élményeinkkel.
„A babák okosabbak, mint gondolnánk!” Ezt megtudhatjuk a babajelbeszéd segítségével, amikor a kicsiny kezek „beszélni” kezdenek…
A babajelbeszédnek számtalan egyéb előnye mellett nekem a legcsodálatosabb az volt, hogy képes voltam bepillantani a beszélni még nem tudó babám gondolataiba, megtudhattam, mi az, ami különösen foglalkoztatja. Felhívta a természet szépségeire a figyelmem azzal, hogy jelelte a „HOLD”-at, amikor én csak a napi feladataimmal voltam elfoglalva, és észre sem vettem a Hold feljöttét. Megtudhattam, hogy milyen okos is valójában a babám, amikor következetesen és pontosan jelelte a „CSILLAGOK”-at az égen, és a sötét égbolton haladó csillagszerű pöttyöt pedig „REPÜLŐ”-nek. (tovább…)