Anya: Aki a pici babájával nekilát jelelni, az tapasztalni fogja, hogy különösen az elején minden segítség jól jön. Elsőként általában az édesanyák szoktak nekilátni a módszer elsajátításának, az apukák rendszerint a gyermek visszajelelését követően válnak lelkes követőkké. Aki(k) még nagyon sokat tud(nak) segíteni, az(ok) a nagyobb testvér(ek). Mi is sokat köszönhetünk Rebekának, aki hihetetlen odaadással, és türelemmel magyarázta az újabb és újabb babajeleket Izabellának, az elején még olykor-olykor engem is kijavított, hogy „anya, ezt a jelet múltkor nem így mutattad!” (tovább…)
A 14 hónapos Hanna édesanyja, Marcsi beszámol nekünk arról, hogy milyen babajelbeszédes élményekkel gazdagodtak az elmúlt hónapokban. Ezúton is köszönjük nekik, a sok szép képet, és hogy megosztották velünk jelelős tapasztalataikat! Ha épp a kedves olvasónak is vannak hasonló élményei, akkor itt megoszthatja velünk! (a bejegyzésben szereplő dőlt betűs részek a szerkesztő megjegyzései)
Marcsi: “Pár éve találtam véletlenül a Babajelek könyvet. Megvettem, azt gondoltam, hogy majd egyszer jó lesz, ha lesz babám. Aztán eltettem a könyvespolcra és el is felejtettem, hogy van ilyen könyvem. Majd Hanna megszületett és kb. 9 hónaposan elkezdett a lámpára mutogatni, akkor jutott eszembe, hogy nekünk van egy jelelős könyvünk. Gyorsan elolvastam, aztán “nekiálltunk” a jelelésnek. (tovább…)
Úgy gondoljuk, hogy a jelelős élménybeszámolók egy helyen való gyűjtésével, és megosztásával hozzájárulhatunk ahhoz, hogy egyre többen megismerhessék ezt a kiváló módszert, és a gördülékenyebb kommunikáció következtében egyre több felnőtt és gyermek hétköznapjait könnyíthessük meg.
Ha elnyeri tetszésedet a www.jelelababam.hu, akkor ide kattintva (kicsit lassú, várni kell pár másodpercet, facebook bejelentkezés szükséges) tudod szavazatod leadni:
Amennyiben Te is egyetértesz a fenti célokkal, megköszönöm, ha ismerőseidnek is továbbítod a fentieket!
Üdvözlettel:
Puskás Krisztina
www.jelelababam.hu szerkesztője
babajelbeszéd oktató
Legutóbb az alábbi jeleket tanulta meg Izabella:
nyalóka
hajpánt
gitár
szappan
csillag
paradicsom
busz
puha
sétálni
hallani
elefánt
tükör
cumi
sebtapasz
kő
kinyitni…
Négy hónappal korábban már íródott egy bejegyzés arról, hogy hány jelet tud Izabella, erről itt olvashatsz bővebben. Akkor is, és most is fontosnak tartom elmondani, hogy nem a mennyiség az, ami számít! A lényeg, hogy a babajelek segítségével a szülők és a gyermekek jobban meg tudják érteni egymást. Most pedig lássuk az elemzést! (tovább…)
Kata és kislánya, Anna jelelős tapasztalatairól alább olvashattok. Ha Te is úgy gondolod, hogy szívesen elmesélnéd, hogy milyen élményekkel gazdagodtatok gyermeketekkel a jelbeszéd használata által, akkor itt megteheted!
1. Mikor és hogyan ismerkedtetek meg a babajelbeszéd módszerével?
Egy barátnőm mesélte, hogy nagyon szeretik a kislányával, engem is kíváncsivá tett.
2. Mikor kezdtétek el mutatni a jeleket babátoknak? Hogyan fogadta? Mikor
jelelt vissza először?
14hónaposan kezdtük az alaptanfolyamot, mókásnak találta, 3 hónap után jelelt vissza először. Utólag belegondolva keveset használtam otthon, szinte csak Katánál jeleltem a tanfolyami alkalmak alatt.
3. Milyen véleménnyel volt a környezetetek? Hogyan fogadták azt, hogy Ti
ezzel az új módszerrel kommunikáltok a kicsivel? (tovább…)
A még jele az egyik legnépszerűbb jel a babák körében. Gondolom, hogy ennek okait nem kell különösebben részleteznem. Leggyakrabban az étkezések alkalmával szoktuk használni. Anya kérdezi:
– Eleget ettél már? Kérsz még?
Számtalanszor feltesszük ezt a kérdést babánknak. Az a gyermek, aki már tudja a nem szót, ilyenkor általában hevesen elkezd tiltakozni:
– Nem, nem, neeeem!
A mi esetünkben is ez történt, azonban ezzel volt egy kis probléma. Iza sokszor akkor is nemet mondott, amikor igent gondolt. Ilyenkor a jeleket hívtuk segítségül, melyekkel már egyértelműben ki tudta fejezni, hogy kér-e még az adott ételből, vagy sem.
Sokszor hallani kisbabás szülőktől a fenti mondatot. Képzeld csak el az alábbiakat: otthon vagytok egyéves babáddal, és hallod, hogy a kicsi sírdogál, Te pedig minél hamarabb szeretnéd megvigasztalni.
Hogyan megy ez általában?
Te: „Miért sírsz? Mi bánt? Nézzünk bele a pelusba, hátha van ott valami…”
Babád: Továbbra is sír.
Te: „…a pelus üres, ez nem talált. Gyere, megpróbállak elaltatni, lehet már elfáradtál.”
Babád: Még jobban sír.
Te: Ringatod, altatódalt dúdolsz, de csak nem használ.
Babád: Egyre fogy a kicsi türelme, és a sírás ordítássá fokozódik.
Te: „Jaj, mi lehet a gond?! Gyere, hátha éhes vagy. Együnk egy kis almát!”
Babád: Vigasztalhatatlanul sír tovább.
Mit szólnál a következő párbeszédhez? (tovább…)
Izabella: 2014. július 22-én – 10 hónaposan – használtam elsőként az autó jelét, ami esetemben a brüm-brüm mondása volt. Anyu mindig mutatta a kezével is a jelet, tekergetett egy képzeletbeli kormányt, de az nekem túl bonyolultnak tűnt, így mai napig a jól bevált brüm-brüm-nél maradtam. A kedvenc cumimon is például egy autó van, így az „egyértelműség kedvéért” az összes cumit brüm-brüm-nek neveztem el.
Kolos édesanyjával készítettem egy interjút, aki kisfiával 1 éve jelel. Az első részben olvashattok arról, hogy hogyan kerültek kapcsolatba a babajelbeszéd módszerével, és mikor kezdték alkalmazni, a második részből pedig megtudhattátok, hogy melyek voltak Kolos kedvenc jelei, és hogyan fogadta a környezetük ezt az új kommunikációs módszert. Az következő két kérdésre pedig alább kaphattok választ:
- Mesélnél nekünk egy olyan jelelős történetet, amit szívesen megosztanál másokkal is?
Zalán nagy segítség a jelelésben. Sokszor úgy kerül sor egy jel megtanulására, hogy közölne valamit az öccsével, s tőlem kérdezi, hogyan mutatjuk. Kolos a köszönöm jelét mutatta egy alkalommal, amire Zalán szóban szívesennel válaszolt, majd megkérdezte mi a szívesen jele, hogy mutathassa. Nem találtam a könyvben, mire ő (tovább…)
Izabella a labda jelét 2014. szeptember 19-én – 1 évesen – mutatta először, és ezt a jelet azóta is nagyon gyakran használjuk.
A labda jelét úgy képezzük, mintha megfognánk a két kezünkkel egy képzeletbeli labdát. A jelek tanításakor hasznos lehet, ha a kezünket mozgatjuk is, mivel a baba érdeklődését ez jobban felkeltheti. Lehet a képzeletbeli labdát fogó két kezet egymáshoz közelíteni és egymástól távolítani, tehát tegyünk úgy, mintha a képzeletbeli labdát össze szeretnénk nyomni, majd el szeretnénk engedni. Izabella ezt a mozdulatot nem kinyújtott ujjakkal, ahogy korábban tőlünk látta, hanem a kezeit ökölbe szorítva mutatja. (tovább…)