A minap hideg szélben sétáltunk a gyerekekkel, mire Izabella megszólalt: „anya, most ad nekem puszit a Szél Úrfi.” Elmosolyodtam. Milyen „rég” is volt, amikor életre hívtam Szél Úrfit.
Rebeka olyan másfél éves lehetett, amikor (tovább…)
Ez teljesen természetes az elején, hisz a kicsik csak eléggé elnagyoltan tudják mutatni a jeleket. Legyünk nagyon figyelmesek a gyermekünk jelzéseit illetően, ha nem tudjuk egyből kitalálni, hogy épp mit akart, akkor mondjuk az alábbit. (tovább…)
A minap múlt Kristóf kisfiunk 5 hónapos, szépen növöget, igazi kis vasgyúró. Pár hete arra lettem figyelmes, hogy egyre többször látom megcsillanni szemében a különféle dolgok iránti hatalmas érdeklődést. Kicsi szemeit tágra nyitva, száját kissé kinyitva, kezeivel, lábaival élénken kapálózva mintha kérdezné: miért van az, hogy anya és a család többi tagja időről-időre bevesznek a szájukba valamit (segítek: evésJ), és elkezdik megrágni? Vagy épp, ha kimegyünk sétálni, akkor mik azok az égig érő hatalmas zöld valamik (segítek: faJ), amik a babakocsi fölött elsuhannak? (tovább…)
Korábban már két alkalommal jártunk a Promontor TV stúdiójában. Először a Beszélő Babakezek Programról beszélgettünk, második alkalommal a babajelbeszédről és a www.jelelababam.hu oldalról esett szó, most pedig a többgyermekes anyukák élete volt a téma. Külön érdekesség, hogy végső soron mindhárom alkalommal velem tartott legkisebb gyermekem, Kristóf is, hisz legelőször épp az első trimeszter végén jártunk, a második interjú a szülés előtt egy hónappal készült, most pedig már a karjaimban tarthattam őt. (tovább…)
Fontos, hogy a babák milyen érzésekkel jönnek e világra. A csecsemők, amikor kibújnak az édesanyjuk pocakjából, akkor azt szokták „elvárni”, hogy felsírjanak. Bizonyára ennek meg van az oka, de én elgondolkodtam egy csöppet ezen. Miért is kell, hogy a kicsik megszületésüket követően egyből sírjanak? Frederick Leboyer Gyöngéd születés című könyve óta tudjuk, hogy erre nem feltétlenül van szükség, amennyiben a születéskor a csecsemő számára megfelelő körülményeket sikerül biztosítani (köldökzsinórt csak később vágják el, félhomály, halk hangok).
A gyermekeim születésekor igyekeztem arra törekedni, hogy minél nyugodtabb körülmények között érkezhessenek meg közénk. Két dolog volt, ami véleményem szerint segítette ezt. (tovább…)
Az elmúlt hetekben próbáltunk a legkisebb családtag, Kristóf szokásait minél jobban kiismerni. Úgy néz ki, hogy szerencsénk van, mivel így 6 hét eltelte után talán már mondhatom, hogy fiunk nem a „sokat sírós, hasfájós” babák közé tartozik (remélem, nem kiabálom el a dolgot..) Azt azonban be kell, valljam, hogy már most hiányzik a jól megszokott közös nyelv – a babajelbeszéd, ami a pici Izánál anno olyan jól bevált. (tovább…)
Annyi videó összegyűlt a hintázást illetően, hogy végül úgy döntöttem, hogy legyen egy harmadik rész is a témában. Ebben a bejegyzésben arról olvashattok, hogy hogyan hat a hintázás a babára. Szerintem sok szülő hallott már arról, hogy a hintázás fejleszti az egyensúly érzéket, de nézzük meg, hogy konkrétan milyen hatásokkal jár, ha rendszeresen hintáztatjuk gyermekünket. (tovább…)
Az első hinta-palinta bejegyzésből már megtudhattad, hogy Izabella 9 hónapos volt, amikor először használta ezt a jelet. Még ma is emlékszem, ahogyan mentünk lefelé a lifttel a lakásból a játszóra, és konkrét választ nem is remélve, csak úgy, hangosan feltettem az alábbi kérdést.
„Mit csináljunk ma a játszótéren?”
Erre Iza hevesen elkezdett előre-hátra dülöngélni a babakocsiban, mire én elmosolyodtam. Egyből meg is beszéltük, hogy ahogy leérünk, első dolgom lesz hintába ültetni. A hintát egyébként 18 hónaposan tudta kimondani, de milyen jó, hogy nem vártunk addig!
A hinta jelét az elsők között mutatta Izabella, csak pár jel előzte meg ezt, példaként említeném a fényt, az evést, a halat, ekkor mindössze 9 hónapos volt. Meglehetősen egyszerű és egyértelmű jelzés volt ez, mivel előre hátra dőlve mutatta, hogy ő most bizony bele szeretne ülni a hintába. (tovább…)
A babajelbeszédben döntő többségében kézzel képzett jeleket használunk, azonban léteznek száj (ritkább esetben akár orr, vagy teljes test) segítségével képzett babajelek. Jó példa erre a cuppogás, amit már egész korán, kb. 3 hónapos kortól hallhatunk. A mi esetünkben a cuppogás a halat, a puszit és az éhséget jelentette.
A brüm-brüm jele is egy tipikus szájjal képzett jel, amit olyannyira gyakran hallhattuk Izabellától, hogy immár harmadszor írok róla, ez alkalommal a motor-bicikli témát járjuk körbe.
Izabella 12 hónaposan ült először kismotorra, és 2 hét múlva már keresztül-kasul száguldozott a lakásban, az alattunk lakó szomszédok nagy örömére, ebben az időszakban elkezdte el használni a brüm-brüm jelét a motorra. (tovább…)
- 1
- 2