Ez teljesen természetes az elején, hisz a kicsik csak eléggé elnagyoltan tudják mutatni a jeleket. Legyünk nagyon figyelmesek a gyermekünk jelzéseit illetően, ha nem tudjuk egyből kitalálni, hogy épp mit akart, akkor mondjuk az alábbit. (tovább…)
Róla: Krisztina
Bejegyzések tőle: Krisztina
A minap múlt Kristóf kisfiunk 5 hónapos, szépen növöget, igazi kis vasgyúró. Pár hete arra lettem figyelmes, hogy egyre többször látom megcsillanni szemében a különféle dolgok iránti hatalmas érdeklődést. Kicsi szemeit tágra nyitva, száját kissé kinyitva, kezeivel, lábaival élénken kapálózva mintha kérdezné: miért van az, hogy anya és a család többi tagja időről-időre bevesznek a szájukba valamit (segítek: evésJ), és elkezdik megrágni? Vagy épp, ha kimegyünk sétálni, akkor mik azok az égig érő hatalmas zöld valamik (segítek: faJ), amik a babakocsi fölött elsuhannak? (tovább…)
Azok, akik még nem hallottak a babajelbeszédről sokan szkeptikusak. Legtöbbször az alábbi kételyeket fogalmazzák meg:
- Biztosan meg lehet tanítani a babákkal a jeleket? Olyan hihetetlennek tűnik.
- Nem-e csak szimpla utánzásról van szó? Úgy gondolják, hogy a gyermek nem is tudja pontosan, hogy a jel mit is jelent, csak leutánozza szülei mozdulatait.
- Vannak, akik úgy vélik, hogy jó, jó, megtanul pár jelet a gyerkőc, például a pápát mindegyik tudja, na és akkor mi van?! Viszont azt már senki ne mondja nekik, hogy egy baba akár 100-150 különféle jelet megtanulhat.
Amikor egy igen kedves külföldön élő magyar barátunk, akit nagyra becsülök, szintén hitetlenségének adott hangot, akkor elgondolkodtam.
(tovább…)
Minden gyermek más és más (a testvérek is!). Mások a szokásaik, más a kedvenc ételük, miért is várnánk el, hogy egy időben jeleljenek vissza? Lehet, hogy az ismerősünk már büszkén számol be arról, hogy az ő gyereke 9 hónaposan visszajelelt, a miénk meg még 11 hónaposan füle botját sem mozdítja.
A tapasztalatom szerint a jelelés sikerességét hihetetlen mértékben befolyásolja a szülő szorgalma, türelme és kitartása. (tovább…)
Korábban már két alkalommal jártunk a Promontor TV stúdiójában. Először a Beszélő Babakezek Programról beszélgettünk, második alkalommal a babajelbeszédről és a www.jelelababam.hu oldalról esett szó, most pedig a többgyermekes anyukák élete volt a téma. Külön érdekesség, hogy végső soron mindhárom alkalommal velem tartott legkisebb gyermekem, Kristóf is, hisz legelőször épp az első trimeszter végén jártunk, a második interjú a szülés előtt egy hónappal készült, most pedig már a karjaimban tarthattam őt. (tovább…)
Pár hete párom talált egy cikket, melyben arról adnak hírt, hogy egy majom a jelbeszéd jeleit használva kommunikál. Elgondolkodtam, hogy vajon eddig hány majom lehetett erre képes? Miket tudtak kifejezni? Kicsit körbejártam a témát.
Az elején máris egy helyesbítéssel élnék, hisz nem az összes majom képes elsajátítani a jeleket, hanem csak a csimpánz, amely az emberszabású majmok egy neme. A leghíresebb csimpánzokról olvashattok az alábbiakban.
Beatrix Gardner a 60-as évek közepén a siketnémáknak kifejlesztett jelbeszédet kezdte el tanítani egy Washoe nevű 10 hónapos nőstény csimpánznak, így lett Washoe az első nem emberi lény, aki alapszinten elsajátított egy emberi nyelvet. Washoe saját magától is alkotott jeleket, ilyen volt például a fogmosás jele. A szóképzésig is eljutott, a kutatók által következetesen „hideg doboz”-nak jelzett hűtőre a csimpánz mindig a „nyit, étel, ital” jeleket használta. A maga módján még káromkodott is, az általa nem kedvelt személyek nevéhez hozzátette a „koszos” jelet. Washoe kb. 30 két- vagy háromszavas szókombinációt is használt. A csimpánznak örökbe adtak egy kismajmot, Loulist, akit minden külső motiváció nélkül elkezdett tanítgatni a jelbeszédre. Loulis 8 napon belül visszajelelt.
Minket, felnőtteket már nem tölt el túl nagy izgalommal, ha meglátunk egy-egy cicát, kutyát, vagy madarat az utcán. De gondoljunk csak bele, hogy a kicsi gyermek számára ez mekkora élmény. Már a napi séta során sokféle állattal találkozhat, nem beszélve egy-egy állatkerti sétáról. Ami igazán izgalmassá teszi ezeket a teremtményeket, az az, hogy (tovább…)
Fontos, hogy a babák milyen érzésekkel jönnek e világra. A csecsemők, amikor kibújnak az édesanyjuk pocakjából, akkor azt szokták „elvárni”, hogy felsírjanak. Bizonyára ennek meg van az oka, de én elgondolkodtam egy csöppet ezen. Miért is kell, hogy a kicsik megszületésüket követően egyből sírjanak? Frederick Leboyer Gyöngéd születés című könyve óta tudjuk, hogy erre nem feltétlenül van szükség, amennyiben a születéskor a csecsemő számára megfelelő körülményeket sikerül biztosítani (köldökzsinórt csak később vágják el, félhomály, halk hangok).
A gyermekeim születésekor igyekeztem arra törekedni, hogy minél nyugodtabb körülmények között érkezhessenek meg közénk. Két dolog volt, ami véleményem szerint segítette ezt. (tovább…)
Az elmúlt hetekben próbáltunk a legkisebb családtag, Kristóf szokásait minél jobban kiismerni. Úgy néz ki, hogy szerencsénk van, mivel így 6 hét eltelte után talán már mondhatom, hogy fiunk nem a „sokat sírós, hasfájós” babák közé tartozik (remélem, nem kiabálom el a dolgot..) Azt azonban be kell, valljam, hogy már most hiányzik a jól megszokott közös nyelv – a babajelbeszéd, ami a pici Izánál anno olyan jól bevált. (tovább…)
A történet 2014 tavaszán kezdődött, amikor második kislányommal, Izabellával elkezdtünk jelelni. Már ekkor éreztem, hogy itt sokkal többről van szó, mint egy újabb babás-mamás elfoglaltságról…mi tagadás, szerelem volt ez első látásra! Ezt követte a www.jelelababam.hu videóblog elindítása, majd 2014 őszén beiratkoztunk az első Beszélő Babakezek alaptanfolyamra, majd ezt követte a játszótanfolyam, valamint az oktatói képzés. Zentai Kata nagyon alapos és lelkiismeretes oktató, öröm volt tőle tanulni! (tovább…)